A börtön orvosa

Már nem emlékszem honnan van ez az ütött-kopott régi könyvem, a sárga lapokkal.. valami antikváriumból rendeltem. A kiadás éve nincs benne, pedig arra is kíváncsi lennék, mindenesetre valamikor a huszadik század elején lehetett.

Louis Berg fiatal orvos, New Yorkban kap munkát egy börtönben. Gyanútlanul, és természetesen némi aggodalommal és félelemmel telve lépi át a küszöböt első munkanapján, amikor még nem sejti, mi minden lappang a hatalmas betonfalak mögött.

Néhány év eltelte után írta meg e könyvét "Prison Doctor" címmel, amit megjelenése után hatalmas megdöbbenés és felzúdulás kísért. A regényben őszintén feltárja az amerikai börtön mélyén meghúzódó igazságtalanságokat, megvesztegetéseket, a korrupt igazságszolgáltatást és a besúgókat, politikai összeköttetéseket, amik sokszor ártatlanok életébe kerülnek. Sokan támogatták, és persze sokan támadták is az orvos írót, de a célját elérte: vizsgálat indult, és végül minden vád beigazolódott.

A börtön megváltoztatja az ember lelkét, és inkább nem jó irányba..- tartják az ott élők. Mert aki eddig nem tudott káromkodni, lopni vagy hazudni, az most majd megtanul. És a kilátástalan, igazságtalan mindennapokat nem lehet elviselni máshogy, csak ha az ember belül megkeményedik. Utána pedig már nagyon nehéz jó embernek lenni, bízni a másikban. Sok nehéz bűnöző ül bent, de vannak, akik ártatlanul senyvednek, de nem számít, itt úgyis mindenki azt állítja, hogy ő ártatlan. Nincs megkülönböztetés.

Louis Berg mindvégig próbálja tartani a lelket az emberekben, mindenkivel kedves, előítéletektől mentesen, legfőbb célja, hogy az emberek meggyógyuljanak. Ha el akar érni valamit, addig megy utána, amíg véghez nem viszi, számára a legfontosabb, hogy a beteg a megfelelő ellátást kapja, börtönkórház ide vagy oda. Persze sokszor tehetetlen a rendszerrel szemben, és egyre kétségbeesettebben látja és hallja, hogy az emberek kezdik elveszíteni a türelmüket bent, és akár az életük árán is, de harcolni fognak a szabadságukért, nem tűrve az elnyomást. A hangulat pattanásig feszült..

Dr. Louis Bergről nem találtam semmi infót, hogy mi lett vele azután, hova ment dolgozni, milyen hatással volt rá ez az egész. A regényből jó néhány sorsot megismerhetünk, és együtt érezhetünk az orvossal, átérezve a sokszor tehetetlen dühöt és tenni akarást, ami végül ennek a könyvnek a megírására sarkallta.

• Louis Berg: A börtön orvosa


• Eredeti cím: Prison Doctor


• Kiadó: Lux Könyvkiadó


• Oldalszám: 294

Kérem, boncoljanak fel!

"Lassan sodródunk az esti hullámokkal,
Betakarva ki nem mondott álmainkkal,
Ahogy múlnak a napok egymásba,
Hangtalan, percek nélküli örökkévalóságba."

Dr. Csiba László a Debreceni Egyetem Neurológiai Klinikájának tanszékvezető egyetemi tanára, 1999-tõl az MTA doktora, a Magyar Stroke Társaság elnöke, a Nemzetközi Stroke Társaság tagja, az Európai Neuroszonológiai Társaság vezetőségének és a Stroke folyóirat kiadói testületének tagja.
Ő szervezte meg az ország első neuroszonológiai laboratóriumát és a Magyar Neuroszonológiai Társaságot.
Sokfelé járt a világban, dolgozott három évig Kölnben a Max Planck Intézetben, majdnem egy évig Japánban, kilenc hónapig Franciaországban.

Novelláskötetében lévő anekdotái a valóságon alapulnak. Én sosem voltam oda a novellákért (na jó, Csehovot mindig is imádtam), de ez egy fantasztikus könyv, félelmetesen jó humorával hol könnyes nevetésre fakaszt, hol végtelen szomorúságra.
És a legszebb az, hogy a rövid kis történetekből képes voltam rögtön átváltani, sodródni a könyvvel. A néhány személyes jellegű bejegyzéstől még mélyebbre férkőzött a szívembe. Mindenkinek tiszta szívből ajánlom. Fantasztikus, örök kedvenc maradt.

Egy részlet az egyik kedvencemből:

"A klinikatelep sarkán három, szemlátomást munkanélküli, prostituált ücsörgött a porban. Szotyolát és cigarettát rágcsáltak, egy ajánlatoktól pezsgő, szebb jövőről álmodoztak. Amikor közelebb értem, szemügyre vettek. Kettő nem mozdult, de a harmadikban föltámadt a kötelességtudás és a munkaszeretet, leporolta színes szoknyáját, majd néhány bizonytalan lépést tett felém.
-B…ol? – kérdezte Arany János-i tömörséggel."

• Dr. Csiba László: Kérem, boncoljanak fel!
• Oldalszám: 182
• Kiadó: Szent Gellért Kiadó és Nyomda
• Interjú Csiba Lászlóval

Sebész késsel és tollal

Bátyámtól kaptam ezt a könyvet, ami már egy ideje a kívánságlistámon volt - a dolog szépsége az, hogy ő nem ismerte a kívánságlistámat.
Csak engem. :) Úgyhogy érthető módon rettentően örültem a könyvnek, és amint befejeztem az utolsó vizsgámat a vizsgaidőszak végén, neki is kezdtem.

A regény Kós Rudolf kézsebész professzor munkája, a sebészet, és a sebészek – sokszor megrázó – története Magyarországon a II. vh. előtt, alatt és után. Bár sok életrajz van benne, mégis olvasmányos és letehetetlen. Megdöbbentő, miken mentek keresztül a magyar orvosok, hogy kiharcolják az embereknek a legjobb ellátást…

1956. október 23-án kirobbant a forradalom, amikor is a szerző épp ügyeletet teljesített a II. számú Sebészeti Klinikán, ahova a sérülteket szállították.

„A klinika portásai nem engedték be az ÁVH-sokat kereső forradalmárokat. A nővérek a sebesült egyenruhásokat klinikai fehérneműbe öltöztették, a fejtáblájukra polgári foglalkozást írtak, a sebesült szovjet katonáknak pedig magyar neveket adtak. A harcok befejezése után az „ellenforradalmár” sebesültek adatai után nyomozóknak a klinika tagjai a nagy francia sebész, Dupuytren szavaival válaszoltak, aki a francia forradalom alatt a felkelők után kutató rendőröknek kijelentette: ’Kórtermeimben felkelőket nem, csak sebesülteket láttam’ Az intézet adminisztrátorai sem szolgáltattak ki a nyomozóknak sebesültekről szóló információkat.”

Olvashatunk még a műtétek, az altatás, a sebészet, a műtéti technikák, a vérátömlesztés történetéről, a "szerelem kesztyűi"-ről, a sebészet nagy alakjairól: Hültl, Petz, Bakay, Hüttl, Manninger, csak hogy néhányat említsek. És valóban, a sok életrajz sem unalmas, mert az embert valahogy magával ragadja az a kor, amikor az orvosok sok esetben a saját életüket kockáztatták az orvostudomány fejlődéséért, a betegek gyógyulásáért, nem akármilyen áron.

És akkor álljon itt egy szerintem gyönyörű vers a vérátömlesztésről, amit Dr. Bándy Ferenc írt, és 1943-ban jelent meg a Magyar Vöröskereszt Lapban:

"Öt óra tíz... Egy röpke pillanat,
A szürke ködben szürke gép robog,
Az útja mellett sár, vér és romok.
Egy szívet visz, a szív alig dobog.


A gép rohan, s a szív meg-megáll,
Tovább, tovább, a perc életet ér,
Üvegcsövekben készen áll a vér!
S a szív Istentől még pár percet kér.


Valaki egyszer, már ki tudja hol,
A vérét adta egy bús tavaszon.
Szőke lány vagy szép fekete asszony,
Hogy a szívben életet fakasszon.


Öt óra...Egy röpke pillanat.
Az ér megnyitva, benne kanül.
Fáradt szemekben halál árnya ül.
S künn a szteppén vad szál hegedül.


A szív gazdája már alig piheg.
A szem tág és az arca hófehér.
De halkan, halkan lüktet már az ér
Fényes csövekből áramlik a vér.


Valaki most... ki tudja, merre... hol?
Talán álmodik vagy csókol vagy dalol,
S nem tudja, hogy messzi ég alól
A vére most egy más szívbe hatol.


Öt óra húsz, egy szélmalom kering,
S kering a vér a szívben idebenn.
Nem hallat már, mint márvány hidegen
A vér dalol, a vér nem idegen.


Valaki most egy álmos hajnalon,
Mikor körülöttünk lángol a világ,
Visszakapta a férjét vagy fiát,
Az édesapját egy kicsi diák.


Öt óra harminc, egy szürke délután,
Halálvölgyből visszatért az élt
Tűzpirosan itt kering a véred,
Ismeretlen! Köszönjük Tenéked"

• Cím: Sebész késsel és tollal - Fejezetek a magyar sebészet XX. századi történetéből
• Oldalszám: 216
• Kiadó: XX. Század Intézet

"Amikor mozdulsz, a világ is megmozdul."

Tulajdonképpen ez az a gondolat, amely köré a híres amerikai előadó, motivációs tréner, több világsikert elért könyv írójának világa épül. Az, hogy a változásoknak magunkból kell kiindulni, hogy a sikereink, kudarcaink mind önmagunkból erednek, és hogy a világ és a sorsunk azt tükrözi vissza, aminek magunkat, a lehetőségeinket látjuk.

Gondolkoztam rajta, hogy a sok szakmai témájú regény, életrajz közé feltegyem-e ezt a sem nem tudományos, sem nem szépirodalmi írást. Végül azért döntöttem mellette, mert tulajdonképpen (három könyvének elolvasása után) egyre inkább kedvelem Andrew Matthews-t. Lendület, optimizmus, meggyőző erő, élettapasztalat sodorja magával az olvasót; ebben a legutóbbi műben pedig az író mélyebb témákat is feszeget, és bár a híres "amerikai optimizmus" megmarad, ez a könyv, azt hiszem hitelesebb, szerethetőbb az eddigieknél.

Az olvasóban azért akad belső ellenállás, legalábbis magamból kiindulva. Komolyan azt akarják velem elhitetni, hogy minden csak rajtam múlik, hogy szeretnek-e, hogy sikeres, gazdag leszek-e, vagy kudarcok sorát halmozom az életemben? Sőt még azért is lehetek felelős, ha egy tégla a felemre esik? És mi van a múltammal? A gonosz főnökömmel? Az alulfizetett szakmámmal, a rossz körülményekkel, a barátokkal, akiknek mind lehet valamilyen hibájuk, a balsorsommal, az isteni büntetéssel? ... Hát persze, az ilyen gazdag amerikai könnyen beszél, aki mind nem rendelkezik a fent sorolt hátrányokkal.

Na, ezen kell túljutni. És ebben a könyvben teszi az író a legtöbbet azért, hogy ez sikerüljön, hogy elhiggyük, hogy nem arról van szó, hogy könnyen optimista és nyitott ember az, aki boldog és mindene megvan, hanem fordítva: aki optimista és nyitott, annak meglesz mindene és boldog lesz. Nem egy történetet olvashatunk olyanokról, akikkel a leginkább rettegett dolgok estek meg, a teljes anyagi csődtől kezdve, a család elvesztésén át, halálos betegségig; és valami mégis továbbhajtotta őket, kimásztak a szakadékból. Ez segít abban, hogy a könyvet ne a fent említett gondolatokkal dobjuk el.

Még egy dolog, amit kedvelek ebben az íróban. Azt, hogy ő nem diagnosztizál, nem keres komplexusokat, nem próbálja meg azt állítani, hogy aki nem tökéletes, az hibás. Ebben a tekintetben, az elfogadás, a hibákkal-fogyatékosságokkal való azonosítás tagadásában Matthews annyira hiteles, hogy számomra egyes gondolatai pszichoterápiában, krízishelyzetekben is felhasználhatónak tűnnek.

A könyvet azoknak ajánlom, akik nyitottak erre a stílusra, leginkább olyanoknak, akik nem pont az "élet szar és kész" fázisban járnak, hanem ellenkezőleg, éppen biztatást keresnek az életükben fontos valamilyen változáshoz.

Az egyik kedvenc idézetem:
"Mindig lesznek problémák az életedben - és amikor nem lesznek nagy problémák, akkor a kicsik majd azzá válnak... Képzeld el, hogy egy tízórás repülőút előtt állsz. A repülőgép éppen most szállt fel. Csak remélni mered, hogy egy kicsit lazíthatsz, talán még aludhatsz is egy keveset. És aztán észreveszed! A melletted ülő férfi óramű-pontossággal, hat másodpercenként szipákol egyet... Azt gondolod. "Jaj ne! Ez a hapsi egy szipákoló metronóm! Örülnék, ha nem kellene vele utaznom." Előveszed a számológépedet: "Tíz szipákolás percenként szorozva... az tizenkettőezer szipákolás Frankfurtig! Lehet, hogy ez lesz életem legszörnyűbb éjszakája." Egészen eddig nem vetted észre a mögötted alvó kisbabát. Hirtelen felébred, és elkezdi tüdőkapacitását tesztelni. Nehéz figyelmen kívül hagyni a visító babákat a hosszú menetidő alatt. Akkor már azt mondod magadnak: "És még a Szipákoló miatt idegesítettem magam? Azt még valahogyan elviseltem volna, de a visítozó babákat?! Hát csoda, ha kiborulok?!"
Ekkorra kezdenek igazán rosszra fordulni a dolgok. Minden figyelmeztetés nélkül a repülő rázkódik egyet és a föld felé veszi az irányt. Elsápadsz, a gyomrod a torkodban van. Mindenki jajgat. A mentőmellény után nyúlsz és közben így egyezkedsz magaddal: "Csak meneküljek meg, és megfogadom, hogy sohasem fogok idegeskedni a szipákolók miatt. Boldogan eltűrőm az üvöltő csecsemőket egészen Európáig!"
A repülő ismét vízszintesbe kerül, majd elkezd emelkedni. A pilóta elnézést kér a váratlan felfordulásért. A bébi abbahagyja a visítást, Szipákoló úr is elalszik. Ismét a keresztrejtvénybe temetkezel - és mit gondolsz, mi történik? Szipákoló úr elkezd horkolni. "Jaj ne. Ha nem kellene ezzel az alakkal utaznom, akkor tényleg szerencsés lennék!"..."

A könyv adatai:

• Írta és rajzolta: Andrew Matthews
  
• Eredeti cím: Happiness in Hard Times (2009)
• Fordította: Gálai Éva
• Kiadja: Varázsládika Kiadó (www.varazsladika.hu)
  
• 160 oldal

Utóiratként egy negatívum, ami ellen az optimizmus sem véd: rendkívül zavaróak a magyar fordítás helyesírási és nyelvhelyességbeli hibái, melyek helyenként nem is apró tévesztések. Kár.

A Gyógyító kés folytatása

Kíváncsian vettem kezembe a könyvet, vártam, hogyan folytatódik George Sava élete. Vártam, hogy újra találkozzam a kalandos sorsú fiatal sebész lelkesedésével, hogy megint megperzseltessem magam elszántságával, akaraterejével.

Beletelt pár oldalba, mire bevallottam magamnak, hogy egy picit, talán csak árnyalatnyit, de csalódtam. Hiszen pont az jött velem szembe, ami elől menekültem volna: a felnőtt valóság, karrier-tervek és az elérésükért szövögetett szálak. A főhős akaratereje a régi volt, de most nem a betegekért küzdött, hanem azért, hogy Angliába mehessen, hogy megálmodott pozícióját megvalósítsa. Útja során ezúttal az orvoslás, sikeressé válás buktatóival ismertet meg minket.

És pont ez a regény gyengéje, erőssége is. Az első kötet végtelen, már-már a hihetőség határán mozgó idealizmusa helyett ezúttal valósággal találkozunk. Sava megemlíti, kifejti a mai egészségügy olyan jól ismert, fojtogató, súlyos problémáinak szinte minden előfutárát, az ellátórendszer hiányosságait, az orvosképzés elméletiségét, a pénz szerepét az orvoslásban, több etikai problémát is felvet.

"Engedjék már végre, hogy az orvos ugyanúgy éljen, mint más közönséges halandó. Higyjék el, hogy neki is lehetnek hibái, botlásai." - írja, és ez a mondat jól szemlélteti a fiatalember megváltozását, felnőtté válását, amelyet ő maga is érzékel.

Ez a változás azonban szükséges, sőt törvényszerű, amit hamar belát az olvasó. És ha el is veszítünk valamit a Gyógyító kés-ből magunkkal hozott, szeretett, romantikus Sava-képből; a tisztelet, a kiváló és lelkiismeretes sebész iránt végig megmarad. Különösen kedveltem ezt a fejezetet, amikor az író az egyik legnehezebb műtétjéről számol be, amelynek során egy ischaemiás szívbeteg asszony koszorúsereire gyomorszövetet (valószínűleg inkább eret) varrtak, hogy javítsa a szív vérellátását:

"A világ leghíresebb írója sem volna képes az olvasóval érzékeltetni, mit éltem át a következő öt hét alatt, míg a beteg lábadozott. Az embólia réme állandóan kísértett. Mindig attól féltem, hogy egy ilyen kis megalvadt vértestecske egy pillanat alatt megsemmisíti a tudomány munkájának minden eredményét.
Az emberi test csodálatos ellenállóképessége mégis megmentette ezt az asszonyt és az ötödik héten boldogan láttam, hogy megfelelő támogatással lábraállt....
Igen, jól érezte magát. Természetes, hogy a szó szoros értelmében vett mindennapi életet nem élhetett többé. El kellett felejtenie, mit jelent a mindennapi élet, de ezt elfelejtette már tízéves betegeskedése idején. Nem kínozták viszont azok a szörnyű légzési fájdalmak, szívfájások. Szívét eléggé ellátta vérrel a műtét.
Most már nem úgy lélekzett, mintha lélekzete beszorult volna a tüdejébe. Agyában megszűnt az az örökös szédülés, amit a rossz vérellátás okozott. Új élet kezdődött számára.
Kisiettem a szobából. Nem jó, ha a beteg látja sebésze elérzékenyülését. Bánkódni és kétségbeesni csak egyedül szabad az orvosnak és ha nagyon örül, legyen akkor is egyedül.
Évek hosszú során át még több hasonló operációt végeztem, de ez a rettegés és az a boldogság, ami az elsővel kapcsolatos, soha nem szorongatta szívemet.
"Szenvednünk kell, hogy megismerhessük az öröm igazi ízét." - mondta nekem spanyolul az idős hölgy, amikor legutóbb láttam."

Azért ez a regény sincsen hiján a varázslatoknak, az ifjú sebész egyben mesehős is, aki túlél mindent, éhezést, auóbalesetet, gyomorvérzést éppúgy, mint egy szerelmi drámát, munkahelyi harcokat. A láng, ami csak pislákolni látszik, a történet végére ismét felizzik: George Sava tulajdonképpen maga is megunja a megbecsült Harley Street-i sebész nehéz, mégis nyugalmas mindennapjait, és mikor elköszön tőlünk, nem marad adós új, nagyszabású tervvel, hivatás- és emberszeretettel. Erős búcsú ez, méltó ahhoz a férfihoz, akit a két kötetből megismerhettünk, és aki így nyilatkozik magáról:

"... A világ eseményei végeredményben nem tartoznak rám. Ha meg van írva, hogy rombolás következik, csak azért imádkozom, hogy kivehessem részem az építésből."

A könyv adatai:

• George Sava: Egy sebész útja (A könyv a Gyógyító kés folytatása, lásd korábban)
• Eredeti cím: A surgeon's destiny
• Kiadja: Singer és Wolfner Irodalmi Intézet, fordította: Konkoly Kálmán
• 295 oldal
  

A mi Varázshegyünk

"Huszonhárom fokos a tó. Micsoda boldogság...és az utolsó úszáskor megcsókolom a vizet: Mártival búcsúztunk így a Balatontól gyerekkorunkban."

Őszintén szólva Beke Katáról eddig nem tudtam sokat, de most utánaolvastam kicsit.
Beke Kata tanár volt, író, publicista, volt országgyűlési képviselő és kis ideig az Antall-kormány oktatási államtitkára is.
2009 decemberében, 73. évében hunyt el.

Más könyvét nem hogy nem olvastam, de még csak nem is hallottam róluk, lévén a politika nem áll túl közel hozzám, ez a kötet is csak témája miatt keltette fel az érdeklődésemet: az írónő átesik egy infarktuson, majd egy szívműtéten, és lekerül Balatonfüredre a Szívkórházba többször is.

Ami nagyon tetszett, az a lelkesedés és optimizmus, amivel a műtét(ek) elé ment, amivel az orvosokra felnézett, a határtalan érdeklődés, ami elfogta a beavatkozások előtt: hogy sosem sajnáltatta magát, vagy panaszkodott, hogy a végletekig bízni akart a kórházban és a professzorokban, hogy mindennek a jó oldalát látta, mindenkiben megtalálta az értéket és mindezek mellett jó humorérzéke volt.

"A Professzor ebben a dologban is korrekt volt. Mégis átsuhant rajtam a régi kabarétréfa, amikor immár megenyhülten a szecessziós virágok mögött beszélt velem: mi lenne, ha a borítékban egy levelet találna: Köszönöm szépen? Csak nem venné ki belőlem a műbillentyűt."

Ajánlom tehát mindenkinek ezt a könyvet, nagyon kedves kis írás, nem hosszú, olvasmányos és szórakoztató. Ez ugyan nem Thomas Mann Varázshegye, de hasonlóan szép, és a miénk..

• Cím: Kis magyar Varázshegy
• Oldalszám: 116
• Kiadó: C.E.T. Belvárosi Kiadó és Kereskedelmi Bt

Ügyeletben

Emily R. Transue doktornő épphogy orvos. Most végzett a Yale-en eltöltött alapképzés után a Dorthmouth-on. Munkáját Nem Hampshire-ben kezdi, életében először hosszú fehér köpenyben, eltévedéssel, életében először sikertelen újraélesztéssel. Hogy munkájának részleteit, érzelmeit megossza, a családjának és barátainak leveleket írt, majd megfogalmazódott benne a könyv fogalma és igénye. Szerencsére. Egymástól független történetekből álló műve élvezetes, egy hétvége alatt elolvasható, de talán érdemes többször is. Főleg a kezdő orvosoknak. Az egy év gyakornokság és a három éves rezidentúra alatt átéli ugyanazt, amit mi, belefut ugyanazokba a hibákba, melybe mi is, akik szintén az orvoslás elején vagyunk. Ő is megpróbál megmenteni menthetetlent, próbál az attendása tanácsa ellen menni, mert nem tudja elfogadni, hogy ennyi. Belgyógyász rezidensként dolgozik az intenzíven, belgyógyászati mátrixban, neurológián, sürgősségin. Osztályon és ambulancián egyaránt. Egy nagyon tág spektrumú ellátás igazi ellátó tagja. Elsős rezidensként pedig már gyakornoka is van, oktat is. Ügyel, vannak igazi betegei, akiket referál. Számomra kiemelendő epizódja a könyv végére esik, amikor egy kollégájának kell megmondania, hogy tumoros beteg, hónapok vannak hátra. Vannak nehéz pillanatai az orvoslásnak, de halálhírt és tumoros betegséget közölni mindezek között a legnehezebb. Talán sokan emlékszünk az elsőre. Emily ilyen és ehhez hasonló történeteivel szerethető könyvet nyújt át nekünk, kezdő orvosoknak, tapasztaltabbaknak és nem orvosoknak, akik belőlünk csak a fehér felhőt látják, sok sok humorral és érzelemmel.

A könyv adatai:

• Emily R. Transue: Ügyeletben (On Call: A Doctor's Days and Nights in Residency)
  
• Animus Könyvkiadó (2005)
• 283 oldal