Sebész késsel és tollal

Bátyámtól kaptam ezt a könyvet, ami már egy ideje a kívánságlistámon volt - a dolog szépsége az, hogy ő nem ismerte a kívánságlistámat.
Csak engem. :) Úgyhogy érthető módon rettentően örültem a könyvnek, és amint befejeztem az utolsó vizsgámat a vizsgaidőszak végén, neki is kezdtem.

A regény Kós Rudolf kézsebész professzor munkája, a sebészet, és a sebészek – sokszor megrázó – története Magyarországon a II. vh. előtt, alatt és után. Bár sok életrajz van benne, mégis olvasmányos és letehetetlen. Megdöbbentő, miken mentek keresztül a magyar orvosok, hogy kiharcolják az embereknek a legjobb ellátást…

1956. október 23-án kirobbant a forradalom, amikor is a szerző épp ügyeletet teljesített a II. számú Sebészeti Klinikán, ahova a sérülteket szállították.

„A klinika portásai nem engedték be az ÁVH-sokat kereső forradalmárokat. A nővérek a sebesült egyenruhásokat klinikai fehérneműbe öltöztették, a fejtáblájukra polgári foglalkozást írtak, a sebesült szovjet katonáknak pedig magyar neveket adtak. A harcok befejezése után az „ellenforradalmár” sebesültek adatai után nyomozóknak a klinika tagjai a nagy francia sebész, Dupuytren szavaival válaszoltak, aki a francia forradalom alatt a felkelők után kutató rendőröknek kijelentette: ’Kórtermeimben felkelőket nem, csak sebesülteket láttam’ Az intézet adminisztrátorai sem szolgáltattak ki a nyomozóknak sebesültekről szóló információkat.”

Olvashatunk még a műtétek, az altatás, a sebészet, a műtéti technikák, a vérátömlesztés történetéről, a "szerelem kesztyűi"-ről, a sebészet nagy alakjairól: Hültl, Petz, Bakay, Hüttl, Manninger, csak hogy néhányat említsek. És valóban, a sok életrajz sem unalmas, mert az embert valahogy magával ragadja az a kor, amikor az orvosok sok esetben a saját életüket kockáztatták az orvostudomány fejlődéséért, a betegek gyógyulásáért, nem akármilyen áron.

És akkor álljon itt egy szerintem gyönyörű vers a vérátömlesztésről, amit Dr. Bándy Ferenc írt, és 1943-ban jelent meg a Magyar Vöröskereszt Lapban:

"Öt óra tíz... Egy röpke pillanat,
A szürke ködben szürke gép robog,
Az útja mellett sár, vér és romok.
Egy szívet visz, a szív alig dobog.


A gép rohan, s a szív meg-megáll,
Tovább, tovább, a perc életet ér,
Üvegcsövekben készen áll a vér!
S a szív Istentől még pár percet kér.


Valaki egyszer, már ki tudja hol,
A vérét adta egy bús tavaszon.
Szőke lány vagy szép fekete asszony,
Hogy a szívben életet fakasszon.


Öt óra...Egy röpke pillanat.
Az ér megnyitva, benne kanül.
Fáradt szemekben halál árnya ül.
S künn a szteppén vad szál hegedül.


A szív gazdája már alig piheg.
A szem tág és az arca hófehér.
De halkan, halkan lüktet már az ér
Fényes csövekből áramlik a vér.


Valaki most... ki tudja, merre... hol?
Talán álmodik vagy csókol vagy dalol,
S nem tudja, hogy messzi ég alól
A vére most egy más szívbe hatol.


Öt óra húsz, egy szélmalom kering,
S kering a vér a szívben idebenn.
Nem hallat már, mint márvány hidegen
A vér dalol, a vér nem idegen.


Valaki most egy álmos hajnalon,
Mikor körülöttünk lángol a világ,
Visszakapta a férjét vagy fiát,
Az édesapját egy kicsi diák.


Öt óra harminc, egy szürke délután,
Halálvölgyből visszatért az élt
Tűzpirosan itt kering a véred,
Ismeretlen! Köszönjük Tenéked"

• Cím: Sebész késsel és tollal - Fejezetek a magyar sebészet XX. századi történetéből
• Oldalszám: 216
• Kiadó: XX. Század Intézet