„Egy öreg sebésznek egy egész temető van a szívében, amit időnként meglátogat.."
A vizsgaidőszak miatt nem volt időm értékeléseket írni, de most szemezgetek néhány könyvről, amit az alatt olvastam, és bár csak pár mondatban, de írnék róluk, mert érdemes elolvasni. Itt van például az Erőméz, amit Dr. Széll Kálmán írt, akit "a hazai aneszteziológia és intenzív terápia alapítójaként" tartanak számon.
Én minden ilyen tevékeny élettel, és izgalmas múlttal rendelkező idős orvost köteleznék arra, hogy nyugdíjas korában memoárt írjon az emlékeiről.. Fantasztikus volt olvasni a vicces anekdotákat, a régi korok gyógyítását, és gyógyítóit, a néhol tipródó embert és orvost, az emlékeit kollégákról, barátokról, kórházról. Dr. Széll Kálmán pedig nem szépít: a saját hibáit is „meggyónja” könyvében, „okulásul”, és mert ő is Ember, aki tévedhet, de a szíve a helyén volt mindig is.
És a memoárt olvasva láthatjuk, hogy még most is..
Itt egy cikk róla, ami a könyvbemutatóján készült a beszélgetésből.