Kíváncsian vettem kezembe a könyvet, vártam, hogyan folytatódik George Sava élete. Vártam, hogy újra találkozzam a kalandos sorsú fiatal sebész lelkesedésével, hogy megint megperzseltessem magam elszántságával, akaraterejével.
Beletelt pár oldalba, mire bevallottam magamnak, hogy egy picit, talán csak árnyalatnyit, de csalódtam. Hiszen pont az jött velem szembe, ami elől menekültem volna: a felnőtt valóság, karrier-tervek és az elérésükért szövögetett szálak. A főhős akaratereje a régi volt, de most nem a betegekért küzdött, hanem azért, hogy Angliába mehessen, hogy megálmodott pozícióját megvalósítsa. Útja során ezúttal az orvoslás, sikeressé válás buktatóival ismertet meg minket.
És pont ez a regény gyengéje, erőssége is. Az első kötet végtelen, már-már a hihetőség határán mozgó idealizmusa helyett ezúttal valósággal találkozunk. Sava megemlíti, kifejti a mai egészségügy olyan jól ismert, fojtogató, súlyos problémáinak szinte minden előfutárát, az ellátórendszer hiányosságait, az orvosképzés elméletiségét, a pénz szerepét az orvoslásban, több etikai problémát is felvet.
Beletelt pár oldalba, mire bevallottam magamnak, hogy egy picit, talán csak árnyalatnyit, de csalódtam. Hiszen pont az jött velem szembe, ami elől menekültem volna: a felnőtt valóság, karrier-tervek és az elérésükért szövögetett szálak. A főhős akaratereje a régi volt, de most nem a betegekért küzdött, hanem azért, hogy Angliába mehessen, hogy megálmodott pozícióját megvalósítsa. Útja során ezúttal az orvoslás, sikeressé válás buktatóival ismertet meg minket.
És pont ez a regény gyengéje, erőssége is. Az első kötet végtelen, már-már a hihetőség határán mozgó idealizmusa helyett ezúttal valósággal találkozunk. Sava megemlíti, kifejti a mai egészségügy olyan jól ismert, fojtogató, súlyos problémáinak szinte minden előfutárát, az ellátórendszer hiányosságait, az orvosképzés elméletiségét, a pénz szerepét az orvoslásban, több etikai problémát is felvet.
"Engedjék már végre, hogy az orvos ugyanúgy éljen, mint más közönséges halandó. Higyjék el, hogy neki is lehetnek hibái, botlásai." - írja, és ez a mondat jól szemlélteti a fiatalember megváltozását, felnőtté válását, amelyet ő maga is érzékel.
Ez a változás azonban szükséges, sőt törvényszerű, amit hamar belát az olvasó. És ha el is veszítünk valamit a Gyógyító kés-ből magunkkal hozott, szeretett, romantikus Sava-képből; a tisztelet, a kiváló és lelkiismeretes sebész iránt végig megmarad. Különösen kedveltem ezt a fejezetet, amikor az író az egyik legnehezebb műtétjéről számol be, amelynek során egy ischaemiás szívbeteg asszony koszorúsereire gyomorszövetet (valószínűleg inkább eret) varrtak, hogy javítsa a szív vérellátását:
Azért ez a regény sincsen hiján a varázslatoknak, az ifjú sebész egyben mesehős is, aki túlél mindent, éhezést, auóbalesetet, gyomorvérzést éppúgy, mint egy szerelmi drámát, munkahelyi harcokat. A láng, ami csak pislákolni látszik, a történet végére ismét felizzik: George Sava tulajdonképpen maga is megunja a megbecsült Harley Street-i sebész nehéz, mégis nyugalmas mindennapjait, és mikor elköszön tőlünk, nem marad adós új, nagyszabású tervvel, hivatás- és emberszeretettel. Erős búcsú ez, méltó ahhoz a férfihoz, akit a két kötetből megismerhettünk, és aki így nyilatkozik magáról:
"... A világ eseményei végeredményben nem tartoznak rám. Ha meg van írva, hogy rombolás következik, csak azért imádkozom, hogy kivehessem részem az építésből."
Ez a változás azonban szükséges, sőt törvényszerű, amit hamar belát az olvasó. És ha el is veszítünk valamit a Gyógyító kés-ből magunkkal hozott, szeretett, romantikus Sava-képből; a tisztelet, a kiváló és lelkiismeretes sebész iránt végig megmarad. Különösen kedveltem ezt a fejezetet, amikor az író az egyik legnehezebb műtétjéről számol be, amelynek során egy ischaemiás szívbeteg asszony koszorúsereire gyomorszövetet (valószínűleg inkább eret) varrtak, hogy javítsa a szív vérellátását:
"A világ leghíresebb írója sem volna képes az olvasóval érzékeltetni, mit éltem át a következő öt hét alatt, míg a beteg lábadozott. Az embólia réme állandóan kísértett. Mindig attól féltem, hogy egy ilyen kis megalvadt vértestecske egy pillanat alatt megsemmisíti a tudomány munkájának minden eredményét.
Az emberi test csodálatos ellenállóképessége mégis megmentette ezt az asszonyt és az ötödik héten boldogan láttam, hogy megfelelő támogatással lábraállt....
Igen, jól érezte magát. Természetes, hogy a szó szoros értelmében vett mindennapi életet nem élhetett többé. El kellett felejtenie, mit jelent a mindennapi élet, de ezt elfelejtette már tízéves betegeskedése idején. Nem kínozták viszont azok a szörnyű légzési fájdalmak, szívfájások. Szívét eléggé ellátta vérrel a műtét.
Most már nem úgy lélekzett, mintha lélekzete beszorult volna a tüdejébe. Agyában megszűnt az az örökös szédülés, amit a rossz vérellátás okozott. Új élet kezdődött számára.
Kisiettem a szobából. Nem jó, ha a beteg látja sebésze elérzékenyülését. Bánkódni és kétségbeesni csak egyedül szabad az orvosnak és ha nagyon örül, legyen akkor is egyedül.
Évek hosszú során át még több hasonló operációt végeztem, de ez a rettegés és az a boldogság, ami az elsővel kapcsolatos, soha nem szorongatta szívemet.
"Szenvednünk kell, hogy megismerhessük az öröm igazi ízét." - mondta nekem spanyolul az idős hölgy, amikor legutóbb láttam."
Az emberi test csodálatos ellenállóképessége mégis megmentette ezt az asszonyt és az ötödik héten boldogan láttam, hogy megfelelő támogatással lábraállt....
Igen, jól érezte magát. Természetes, hogy a szó szoros értelmében vett mindennapi életet nem élhetett többé. El kellett felejtenie, mit jelent a mindennapi élet, de ezt elfelejtette már tízéves betegeskedése idején. Nem kínozták viszont azok a szörnyű légzési fájdalmak, szívfájások. Szívét eléggé ellátta vérrel a műtét.
Most már nem úgy lélekzett, mintha lélekzete beszorult volna a tüdejébe. Agyában megszűnt az az örökös szédülés, amit a rossz vérellátás okozott. Új élet kezdődött számára.
Kisiettem a szobából. Nem jó, ha a beteg látja sebésze elérzékenyülését. Bánkódni és kétségbeesni csak egyedül szabad az orvosnak és ha nagyon örül, legyen akkor is egyedül.
Évek hosszú során át még több hasonló operációt végeztem, de ez a rettegés és az a boldogság, ami az elsővel kapcsolatos, soha nem szorongatta szívemet.
"Szenvednünk kell, hogy megismerhessük az öröm igazi ízét." - mondta nekem spanyolul az idős hölgy, amikor legutóbb láttam."
Azért ez a regény sincsen hiján a varázslatoknak, az ifjú sebész egyben mesehős is, aki túlél mindent, éhezést, auóbalesetet, gyomorvérzést éppúgy, mint egy szerelmi drámát, munkahelyi harcokat. A láng, ami csak pislákolni látszik, a történet végére ismét felizzik: George Sava tulajdonképpen maga is megunja a megbecsült Harley Street-i sebész nehéz, mégis nyugalmas mindennapjait, és mikor elköszön tőlünk, nem marad adós új, nagyszabású tervvel, hivatás- és emberszeretettel. Erős búcsú ez, méltó ahhoz a férfihoz, akit a két kötetből megismerhettünk, és aki így nyilatkozik magáról:
"... A világ eseményei végeredményben nem tartoznak rám. Ha meg van írva, hogy rombolás következik, csak azért imádkozom, hogy kivehessem részem az építésből."
A könyv adatai:- George Sava: Egy sebész útja (A könyv a Gyógyító kés folytatása, lásd korábban)
- Eredeti cím: A surgeon's destiny
- Kiadja: Singer és Wolfner Irodalmi Intézet, fordította: Konkoly Kálmán
- 295 oldal
Bejegyzések
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése