Két szenvedély rabságában - tudományos kutatás és vadászat

Dr. Mess Béla a Pécsi Orvostudományi Egyetem Anatómia Intézetének emeritus professzora, az ő visszaemlékezése ez a könyv.
A ma már 81 éves professzor életútja rendkívül érdekes olvasmány. Bevallom, előtte még sosem hallottam róla, tehát nem is igazán a személye miatt vettem a kezembe a könyvet, hanem a téma miatt, de nagyon tetszett.

Tehát kicsoda is Mess Béla?
1927-ben született Bonyhádon, a Pécsi Orvostudományi Egyetemen 1951-ben doktorált, de már 1948-tól aktívan részt vett az orvosképzésben. A professzor kis túlzással az Anatómiai Intézetben élte le az életét.
Itt vált tanársegéddé, docenssé, majd 1972-től egyetemi tanárrá. Utóbbi minőségében 1993-ig működött, akkor emelték professzor emeritussá. 1962-től laboratóriumi szakorvos, 1958-tól az orvostudomány kandidátusa, 1970-től nagydoktor.
A magyaron kívül négy nyelven – angolul, németül, olaszul, franciául – beszél, tartott előadásokat, adott közre publikációkat. Neuroendokrinológiai kutatómunkája kezdetben a pajzsmirigy területére, később a tobozmirigy-kutatásra, az agyi neuropeptidek összehasonlító vizsgálatára terjedt ki.
Számos nemzetközi tudományos konferencia meghívott referense volt, több könyvfejezet megírására kérték fel. Az orvosképzésben 1948 óta vesz részt aktívan. 1972 óta egyetemi tanár. Az Oktatásügy Kiváló Dolgozója (1977), a Pro Universitate Emlékérem arany fokozatának kitüntetettje (1997), a Magyar Tudományos Akadémia Szentágothai-díjasa (1998), a Hubertus-kereszt arany fokozatának (2001), a Magyar Vadászszövetség Aranyérmének birtokosa (2009).
Hetvenéves koráig csak tudományos dolgozatokat közölt, azóta azonban sikeres vadászkönyvek szerzőjeként is ismerjük Nős, felesége orvos, csakúgy, mint három gyermeke közül kettő. A harmadik gyermek sem szaladt messzire az egészségügytől, gyógyszerészként végzett. Hét unokája, valamint – ahogy ő mondja – hét és fél dédunokája van: a legkisebbet májusra várják.
(Forrás: baranyanet.hu; jelenkor.net )

Kiskorától kezdve követhetjük végig életét és pályáját, ami abban az időben különösen nehéz volt, és számos akadályon kellett túljutnia, hogy elérje céljait, és most az lehessen, aki.
A címben szereplő két téma, amikről részletesen ír, és bár engem a vadászat nem hoz lázba, azért elolvastam azokat a részeket is, amikben vadászélményeiről írt, de csöppet sem voltak unalmasak. Írta is a könyve elején, hogy szándékosan nem osztotta könyvét két különálló fejezetre (azaz a kutatásra és a vadászatra), mert akkor valószínűleg mindenki csak azt olvasná el belőle, ami őt érdekli. És szerintem is jól tette így, mert különben biztos én is kihagytam volna a vadászattal foglalkozót.

"(…) Miután naplót soha életemben nem vezettem, ezért ebben a könyvben sem az egyes események, kongresszusok, külföldi utak stb. kronológiai sorrendben történő pontos és hiteles leírását adom. Bizonyos rendszerezési elvek betartása mellett (életkorszakok, ezen belül a két szenvedély szerepe stb.) mégis inkább a számomra fontos azon eseményekre, történésekre igyekszem koncentrálni, melyek naplóban történt rögzítés nélkül is megmaradtak emlékezetemben, és amelyekre legtöbbször pozitív (aránytalanul ritkábban negatív) emocionális töltéssel gondolok vissza." (Mess Béla) 

Ír családjáról, az orvosi egyetemen folytatott tanulmányairól, kutatási munkáiról, rengeteg külföldi útjáról, ahol kutatni volt, kollegáiról, gyerekeiről, a vadászatról, az Életről.

Egy nagyon érdekes beszélgetés a Professzorral itt:  A toboz és a tobozmirigy -Beszélgetés Mess Bélával
Vadászkönyvei: Vadászhírek